Emlékek

Telnek az évek, szállnak a fények, Még itt szól fejemben az ének, Pedig alig teltek el hónapok, Mióta először láttam meg a napot.

És mégis: már fakulnak a képek, Mik idebent, a lelkemben élnek, S tán el is tűnt már nem is egy, E sok csodát hogy őrizzem meg?

Nem akarom, hogy eltűnjenek mind, Mikor a feledés rám fátylat hint, S csalóka hamut hagy csak hátra, Nevetve: "ez volt életed virága!"

Hát ilyen az ember: emlékek pora? Üres lesz, mi egykor érzelmek hona? Őrizzük meg, amennyit csak tudunk, Vessük papírra, amit látunk s hallunk,

Hagyjuk hátra az utókornak művünk, S magunknak: hogy mit legbelül őrzünk, Leporoljuk egy nap, kezünkben egy könyvvel, Mit mi róttunk tele girbegurba betűkkel.

Menekvés

Tűző napon Herceg halad Űzi ellenségét, a bősz Vadat, Sivatagi sakált, dögevőt, Míg keresi, gyűlöli őt.

Ellenségek, mióta élnek, Nem múlik nap, hogy nem félnek Orvgyilkos vagy eltévedt nyíl Halálos jelet a szívbe mikor ír?

Sötét éjben gyilkos halad Lova lába gyorsan szalad Menekül, fut, iszkol: Követi a herceg, ki gyilkol.

Nappalon és éjszakán át Csillagok látják örök táncát Két elveszett léleknek, Kik meg nem térhetnek.

Az Éjszaka erdeje

Zörög a bokor, jel az éjben, Tündér táncolt ott az éjben. Süt rá a Hold, ezüst színben, Haja csillog, mint az ében.

Este van már, ködös sötét, Élet alig adja már jelét. Ám hang kél, száll feléd, Vándor hozza fejszéjét.

Fáért jött, tüzet rakni, Nem akar álmában fázni. Még fényt is ad majd neki, S a vadat fogja megsütni.

Zörejt hall a remete, Dal száll messziről fele, Tüzét hamar elfeledve Erdőbe tart, zenét keresve.

Tisztásra ér, apróra Tündért lát ott táncolva Gyönyörű lány fűben szállva Tátva marad a vándor szája.

Szemét levenni képtelen, Már kúszik belé a szerelem, Ám oly erős az érzelem: A tündér menni erőtlen.

Zörög a bokor, jel az éjben, Egy pár táncolt ott a fényben. Süti őket a Hold ezüst színben, Hajuk lobog az esti szélben.

Lovas

Sötét téli éjen lovas vágtat dél felé: Északról jött, fagyból, mint küldött, Egyenest e nagy nép királya elé.

Erdőkön tört át, nem kímélve lovát, Árnnyal s rémmel nem törődött, Vitte azt, mit az úrnak ad át.

Ám az éj leszállt, s kél a félelem, Hiába száll a ló föld fölött, Sír mélyéről nyúl, át a szíveden.

Északföld fia, erős és bátor, Rendületlen áll lova előtt S villogva lép a fénybe az árnyból.

Bárdot emel, meglengeti kezében, De a fegyver gyenge, kettőbe törött, Színe is más már: akár az ében.

Küldött, ki már nem térsz meg, Árny sötét földhalom mögött, Emlékezz és sose feledd, Küldetésed be nem fejezted.

petermolnar.net typography test page for CSS design

Headers

Heading 1

Heading 2

Heading 3

Heading 4

Heading 5
Heading 6

Table

column 1 column 2 column 3
row 1 element 1 row 1 element 2 row 1 element 3
row 2 element 1 row 2 element 2 row 2 element 3
row 3 element 1 row 3 element 2 row 3 element 3

Emphasis

This will also be italic

This text will be bold

This will be strikethrough

H2O is a liquid. 210 is 1024

Numbered list

  1. One
  2. Two
  3. Three

Unordered list

  • lvl1element1
  • lvl1element3
    • lvl2element1
    • lvl2element2
  • lvl1element3

Definition list

Title1
definition1
Title2
definition2

Image

stream-of-cascada-de-los-colores.jpg
stream-of-cascada-de-los-colores.jpg
Camera
PENTAX K-5 II s
Aperture
f/8.0
Shutter speed
1/60 sec
Focal length (as set)
35.0 mm
Sensitivity
ISO 400
Lens
smc PENTAX-DA 35mm F2.4 AL

Link

GitHub

Footnote

GitHub1

Blockquotes

Fear is the mind-killer.

Code

Inline example of code.

require "gem"

number = 0
regexp = /[abc]/

# This is a comment
class Person
  
  attr_accessor :name
  
  def initialize(attributes = {})
    @name = attributes[:name]
  end
  
  def self.greet
    "hello"
  end
end

person1 = Person.new(:name => "Chris")
puts "#{Person::greet} #{person1.name}\n"

Scheme 49 of 116: base16-default-dark
Language: ruby

  1. http://github.com